Reggel még félálomban a gyűrűt kerestem az ujjamon és egy pillanatra úgy megijedtem, mert nem volt rajtam. Aztán eszembe jutott, hogy este beletettem a dobozkájába. Gondolom ezt még jó párszor el fogom játszani így reggelente, friss menyasszonyként :))) Hihetetlen, hogy még csak egy napja volt a nagy esemény!!! Azt kell mondjam, nagyon jó érzés Kristófot vőlegényemnek tudni... folyton csak mosolygok, meg vagy százszor megnéztem ma a gyűrűmet, hogy meg van-e még. Délelőtt apa elvitt minket Vecsésre a templomba. Szerintem klassz volt az üzenet, Zákeusról volt szó, aki megragadta a Jézus által felkínált lehetőséget, és felismerte,hogy Rá van szüksége az életében. Utána személyesen is beszéltünk Norbival és Krisztivel, bejelentettük nekik az eljegyzést és megkértük, hogy Norbi adjon majd minket össze. Templom előtt még visszavittem Zsuzsinak a kabátját, persze ez csak kifogás volt, mert mindenképpen személyesen szerettem volna neki elmondani a hírt. Olyan édes volt, teljesen meghatódott, el is pityeredett! Nekem az örömkönnyek se jönnek, folyton csak vigyorgok és fél lábon ugrálok. Érdekes látvány lehetek. ;)
Délután Kristóffal sokat beszélgettünk, meg imádkoztunk, és olyan jó igék voltak az útmutatóban, le is írom ide őket, mert szeretném ha egész évben szem előtt lennének:
A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. (Préd. 7:14)
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak akiket elhatározása szerint elhívott. (Róm. 8:28)
Átbeszéltük, hogy annyi minden lesz ebben az idei tanévben: szakdogaírás, nekem rengeteg suli, munka, mindennapi rohanások...és persze egyből jönnek a félelmek meg a frusztrációk. Olyan jó volt együtt letenni mindezt Isten kezébe, bízni abban, hogy Ő mindent a javunkra munkál. Tök jó ezt tanulni. Mostanában sokat forog ez a fejembe: bízni Istenben és elfogadni amit ad. Pl. szeretnék a suli minden dolgára is úgy nézni, mint áldás és fejlődés lehetőségre, mert olyan könnyű csak panaszkodni és negatívnak lenni... Meg szeretnék minden nap találni időt elcsendesedni Isten előtt, mert uhh, nagyon be tud szippantani a rohanás. Szóval, izgalmas tanév lesz, holnap kezdődik is... Igazából van bennem egy jó nagy adag pozitív várakozás is, aminek úgy örülök!!!
Délután még sétáltunk és fagyiztunk egyet Kristóffal, aztán ő elment dolgozni én meg hazajöttem és azóta szöszölök, pakolgatok, készülök az új évre... :)
