Ma van a születésnapom, ezért amolyan számvető, tervezgető bejegyzés ez.
Régóta nem írtam, nem volt se kedvem se időm. A suli kezd megint egy összefüggő nagy rohanássá válni sajnos és nehéz olyan időt csípnem amikor nem jár az agyam egyszerre 10 dolgon.
Voltak szuper dolgok az elmúlt időszakban: Enikő férjhez ment, mi nagyon jól éreztük magunkat az esküvőjén, azóta is többször beszéltünk, találkoztunk, volt már jól sikerült vizsgám a suliban, igyekszünk Kristóffal minél többet eljutni Vecsére gyülibe, voltunk egy nagyon építő csendes héten Mátraházán, ahonnan sok üzenettel gazdagodva tértem haza, voltam 2 jó tanfolyamon is már az ősszel, szüreteltünk-ünnepeltünk a nagyszüleim 80. születésnapján, hálás vagyok hogy barátok vesznek körül, támogatnak, megvan az esküvő helyszíne és a dátum...!
De voltak/vannak nehézségek is az elmúlt időszakban: Klau passziváltatta magát idén a suliba, így sokszor magányosnak-hiányosnak érzem magamat, egészségügyileg sincs minden 100%on, gyakran frusztrált és nagyon nagyon fáradékony vagyok, sokat aggódok....Kristóf anyukájának volt egy nagyobb műtétje(hála Istennek minden rendben), Kristóf nehézségei-félelmei a szakdogaírással, és a legfélelmetesebb: Papa betegsége.
Hogyan lehet mindezzel megbirkózni? Nekem nagyon nagyon sokat segít Isten. Elég rapszódikusnak értékelem a kapcsolatunkat, de valahogy mégis ő az egyetlen, akibe kapaszkodni tudok. Nagyon hálás vagyok, hogy tudhatom, hogy jó terve, célja van az életemmel, minden nehézségből kiment, épít rajtuk keresztül, nem felejtkezik meg rólam, nem az ő keze rövid, nem az ő füle süket, hogy meghallja imám. Annyi jó igét kaptam az elmúlt időben...de valami hiányzik. Nekem van tippem mi, de szeretném ha bátran ugranék, félelem nélkül néznék szembe a mélységekkel, és győztesen hozna ki mindenből. Nagyon vágyom már, hogy építő lehessek a környezetemben, hogy ne csak engem kelljen kiskanállal összeszedni... Igazából ez a vágyam a jövő évre: megismerni Istent sokkal személyesebb módon mint valaha, mindenben követni, amit nekem mutat, rábízni életem olyan területeit, ahol még nem Ő az Úr.
Jövőbeli tervekről, célokról rengeteget gondolkozok, néha menekülök is a jelen elől az álmodozásba. De nincsen semmi konkrét, nem látom magam előtt az utat...de akarok bízni abban, hogy Isten lámpással mutatja az ösvényt.
Megdöbbentő, hogy itt tartok az életben. Mármint, visszaemlékszem, és mennyit álmodoztam kiskamaszként a felnőttlétről, az egyetemről, szerelemről, munkáról, a nagybetűs életről! És itt van, minden előttem. Most kezdődik... Nem szeretnék keserűséggel visszaemlékezni az éveimre, nem szeretném ha rossz helyen lennének a hangsúlyok, ha nem minden úgy lenne, ami a legjobb nekem...
Szeretném megtalálni a hivatásomat, olyan munkát amiben teljesen kibontakoztathatom mindazt amit adott Isten. Kaptam Mátraházán egy képet: olyan vagyok mint egy zerge, aki könnyedén szökell egyik szikláról a másikra. Mindenem megvan ahhoz, hogy így szökelljek végig az életen....ha van bátorságom ugrani, és mindig oda ugrok, ahova kell. Nem szeretném kevesebbel beérni. Szeretnék a munkámban is Isten dicsőségére lenni. Még formálódik, hogy mi lesz, de nyitott vagyok.
Kristóffal meg nagyon jó :) Annak ellenére, hogy sokszor bukdácsolunk, elszontyolodunk és megrettenünk, Isten kegyelmes hozzánk. Nagyon izgalmas, hogy már csak 277 nap van az esküvőig :) Nem érezzük késznek magunkat rá, és nem vagyunk tökéletesek (mint ahogy azt én megálmodtam gyerekként!) de jó és nem baj ez így, mert folyamatosan fejlődünk. Kristóf hihetetlen Kincs számomra. Mindent meg tudok vele beszélni, és sohasem gondoltam volna, hogy valaki ennyire fog szeretni engem :)
Utolsó pontom az életmód-diéta. Nem ment jól szeptember-októberben. Most próbálgatom újraéleszteni a dolgot. Motivációm néha fellángol( szép ruha az esküvőn, eü. dolgok), és szeretném ha ez az egész a helyére kerülne az életemben. Ami nagyon hiányzik az a sport. Kár, hogy a futás már nem pálya, néha olyan jó lenne szaladva szellőztetni a fejem. Remélem novemberben, vagy talán már az őszi szünetben vissza tudok menni a terembe, és kezdem építgetni a formámat.
Izgalmas évem lesz... 22 lettem :)) Még furcsa ezt mondani (valahol 18nál ottfelejtettem magamat). Utolsó év a Petőben, záróvizsga, szakdoga, államvizsga, remélhetőleg egy tanfolyam, ami nagyon érdekel, nyáron esküvő, nászút, egy teljesen új, más élet kezdete... Alig várom, hogy Isten mit tartogat számomra :)
